nő a bölcsesség fogam, és olyan zsibbadó fájdalommal árasztja el a bal arcomat, hogy koncentrálni sem birok. Arra gondolok, amikor a tejfogaim kiestek és valutává lettek, mindig furcsán jó érzés volt több heti szenvedés után a puha inyemet érezni a fájdalomgóc helyett. ma is meg kell váltani egy kicsit a világot, de nem vészes.
skip to main |
skip to sidebar
Napjaim romjai, magamnak, meg annak aki van olyan hüje, hogy olvassa.
No comments:
Post a Comment