Itt pihen mellettem hű raiffeisen sport táskám, mely annyi vendégnek adott ágyat éveken keresztül. Most tele van azokkal a holmikkal, amik első körben velem jönnek a független, Kapitális gigabetűs életbe. Lezárul egy korszak, ami talán a gyerek/kamasz korom utolsó nagy érája is lehetett. Kicsit későn jött, de ha ez kellett hozzá, nincs mit tenni. Örömmel lépek tovább, sok is volt talán a jóból, most következik az a szakasz, amire mindenki taknyos kora óta vágyik. Azt csinálok amit akarok. De előtte befizetem a számlákat, megetetem HR-t, magamat, a macskákat. Ha így is menni/kelleni fog, akkor lesz hűdekurvajó. akkor nagyon.
Igyekszem a Tündértanukimmal minden egyes percet az együtt élés napos oldalán tölteni.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
1 comment:
hát így, ha lehet, még rosszabbul érzem magam.
Post a Comment