karácsony, a telhetetlenség és a haverok

még ki se jött a hívóból a 17-35el lőtt első tekercs film, máris új dolgot talátam az aproneten, amiről azt érzem hogy ez most jött szembe, most kell lecsapni rá külön(/m)ben elúszik és egész életemben bánni fogom, hogy nem éltem a lehetőséggel, vagy évekkel később sokszoros áron jutok hozzá (a bejegyzés írásának pillanatában már két hetes a hirdetés, kb. 150-200an láthatták már, és nem tudom, hogy birtokában van-e még a hirdetőnek). Egy yashica mat 124-g ről van szó, egyszer volt hasonló kétaknás a kezemben, és tényleg, plazmatévének hat még ennek az olcsósított hatszorhatnak a keresője is a sokak által dicsért EM nézőkéjéhez képest (a kortárs gépek gyárilag szállított mattüvegeinek említése csak a poén kedvéért, láthatóan zárójelben történik).

Ez a vágyakozás két dolgot jelenthet, és nem feltétlenül zárja ki az egyik a másikat:

1. Egy telhetetlen kis fasz vagyok, aki nem tudja hol a határ, így is elég dologgal lehet fényképezni a háztartásban, (bár az összértékét tekintve ennek a nagy zsák apparátnak már nem lehet ekkora szavakat használni)

2 nem appellálhatok arra, hogy valaki majd kölcsön ad egy mamiya rb/rz-t, vagy egy hasselbladot annyi időre, hogy belejöjjek a négyzetben való gondolkodásba, márpedig a soósfotónál most van egy rb67 fénymérős keresővel, meg magazinnal, meg jó fajta sekor alapobjektívvel, csak annyi a bibi, hogy ehez le kéne nullázni megint a keretemet és elpaszolni legalább egy olyan dolgot a jelenlegi inventoryból aminek értéke is van, tehát dolgozom vele (~a vázam, az 50esem vagy a nagylátóm), és akkor még mindig a soósfotónál vettem valamit, ami ugye nem jelent garanciát semmire [öt munkanapon túl](lásd Snotter kolega és backfocus-os 30/2). 

plusz van ugye az a rész amikor az alany szembe néz az eszközzel, és a mai alfahím dslrek nyüszítve menekülnek, ha egy tükörreflexes középformátúmú színrelép, olyan órmótlan mozsárágyú az összes(más tészta, hogy általában ezekhez dukál pár szintén Happy Meal méretű studióvaku és softbox, egy studió(lakás) és egy 8x5 háttér, de tegyük fel hogy elviszem sétálni a kézigránátvetőm). A (pl. Szinovszk_ vagy Rák) pentacon six(-e) még egy elegáns darabnak mondható, a keresője ennek megfelelően jóval kisebb mint a nagyoknak, viszont a kezelőszervek nagyjából kisfilmesen vannak elszórva a vázon, ezért nullaperc alatt lehet elkezdeni fényképezni, míg nekem a mamiyán 3 percig tartott segítség nélkül, mire megláttam a képet(~kinyitottam az aknaajtót és felhúztam, hogy helyreálljon a tükör). a yashica viszont könnyű, haveri méretű és kifejezetten csajozós gép, mert ugye a lányok nem tudják hogy ez csak egy rollei koppintás.

szóval 30 rongyért (+uv szűrő, napellenző, talán nagylátó előtét) igazán potom elkezdeni a középformátumot. és igen, a karácsony mindenkiből a fogyasztó manót hozza ki (bár a használtcikknek nincs áfája).