páf

egy éve (és egy hónapja) abból a felindulásból kezdtem el ide írni, mert nagyon pofon vágott, hogy nem sikerült a második körig eljutni a felvételin. Azért ért anno. gyomrosként, mert azt hittem, bérelt helyem van az azév előtti siker miatt a harmadik körben. Tévedtem akkor. Most is tévedtem, de nem tudom hol. Kitaláltam valamit, ami koncepciónak koncepció, vizuálisan középerős, lenagyítva pedig szép nagy a3-a4 méretben van. Szeretettel csináltam, nem úgy mint tavaly, amikor szimplán lelkesedésből kiválogattam (egykét kivétellel) a flickrom javát és röhejes méretben kasíroztam fel. Nem egy tökéletes anyag ez, de szerintem rendben van. Most máshogy rossz, mert most igényesen nézett ki, sok munkám volt direkt ebben, és sok oldalról kaptam pozitív visszajelzést. Ahhoz már túl elszánt vagyok, hogy most feladjam. Nem egy, BP.-n monopol helyzetben lévő egyetem 5-6 fős felvételi bizottsága fogja kinyírni bennem az akarást, bár most egy kicsit demoralizált vagyok. Két dolog nyomasztó ezzel a rendszerrel kapcsolatban: egy minuszt látok egy táblázatban, aminek már a szimplán önmagában hordozott üzenete sem túl barátságos, másrészt nem tudom hogy most a cigicsikkes kollázsom tette tönkre az esélyeimet, vagy a fotókkal milyen probléma akadt? Nincs semmilyen feedback, csak az, hogy kösz, nem. Miután egy mappát tető alá hozni (csekkestül) kb. 20-25 ezer forint ha mindenből jót akar magának az ember (és ugye a fényképezőgép meg a film meg a számítógép árát nem is nézzük), igazán jól esne, ha csak annyit mondanának, hogy ez túl riportázs szerű ide, ezért nem. Csak azt az egy mondatot, amit akkor is kimondtak, mikor félrerakták végleg a szajrét, odafirkantanák, tényleg. Így egy személytelen, bemérhetetlen követelmény rendszerű, szürreális jósgömb kedvében kell járni, ami borzasztó bizonytalanságot szül mindenkiben. "Add önmagad az anyagodban, és ha az tetszik a bizottságnak, akkor jó, akkor ez neked való. Biztos az is nagyon jó ami nem tetszik, de itt azok tanulhatnak, akiknek az anyaga nekünk tesztik"

Jövőre negyedszer fogok felvételizni, és nem hiszem hogy lesz bennem annyi lelkesedés, mint idén volt.  Az, hogy nem is kiváncsiak a hátterére azt jelenti, hogy ez nem számít viszonynak semmihez, nem számít, hogy nem a farkamat vagy mesztelen lányokat vakuztam telibe, hanem próbáltam valami olyasmit mutatni, ami szerintem fontos, és nem arról szól, hogy én mekkora ász vagyok, hanem hogy a fénykép túl könnyen előállítható ahoz, hogy öncélú legyen. Megkell mutatnia valamit, ami legalább egy kicsit plusz, egy kicsitt több vagy más mintahogy hétköznap érzékelünk. Lehet, hogy nem tudok még elég jól fényképezni ehez, vagy nem tettem meg mindent, hogy ez átjöjjön, de az érzés, hogy még csak nem is kiváncsiak az ilyesféle megközelítésre, az egy picit rossz. De egyben azt is jelentheti, hogy tényleg nem kell pont ez az iskola, és ezek a tanárok, hogy egyszer ne csak küldetéstudatból nyomjam, hanem hivatást érezzek a fényképezésben.